A zónák vízveszteségét meghatározó módszer és műszer ismertetése:

A vízveszteség pénzügyi-gazdasági és környezetvédelmi kérdés!

Ismert, tapasztalt jelenség, hogy zónatáplálással kialakított vezetékrendszerek vízfogyasztásának időbeli változásának vizsgálata során az éjféli időszak környékén létezik egy minimumfogyasztás, amely kapcsolatba hozható a csőhálózat veszteségével. (lsd. 1. ábra)

Amennyiben mód van arra, hogy sűrű időközönként (3 s) mérjük a zónát tápláló csővezetékben az áramlási sebesség értékeit, akkor a mért értékek közül a legkisebb, azaz a minimumsebesség egy fontos jellemző értéket jelent. Az adott táplálási keresztmetszetre vonatkoztatva ezzel a minimális sebességgel kiszámolható egy minimális térfogatáram, ami az adott vezetékszakasz vízveszteségének tekinthető. Továbbiakban ez a térfogatáram átszámítható a csőhálózat teljes vezetékhosszának ismerete alapján az 1 km vezetékhosszra eső fajlagos veszteségi térfogatáramra. Az ilyen módon számolt fajlagos kilométerhosszra vetített térfogatáramnak viszont van egy gazdaságossági optimum értéke, amely területileg változó, talajtól, a csővezetékek anyagától, a szolgáltatótól stb. függő érték. Az adott vizsgált területi szolgáltató által megadott "optimális" veszteséget X [m3/h/km] értéknek tekintve (általában értéke 0,2-0,6 között), a vizsgálat az alábbiak szerint történik:

Először zónák kerülnek kijelölésre, azaz olyan vezetékrendszerek, amelyek tolózárállításokkal egy megtáplálásúvá tehetők. Az ilyen módon szakaszolásra kerülő vezetékrendszer hosszát jelöljük L-el, a megtápláló vezeték belső átmérőjének méretét jelöljük D-el. Ezek után az alábbi összefüggés alapján meghatározható az az áramlási sebesség, amit az adott zóna veszteségi sebességkorlátjának tekinthetünk.

Akkor tekinthető egy zóna a szivárgás vagy veszteség szempontjából optimálisnak, ha a zónára ilyen módon kiszámolt veszteségi sebességkorlát értékénél nem nagyobb az éjszakai mérések során kapott legkisebb sebességérték.

A vizsgálatok többféle módon történhetnek:
• A sebességértékek gyakoriság eloszlását határozzuk meg a mérési időtartamra és csak a minimum sebességet határozzuk meg,
• A sebességértékek gyakoriságértékén túl az össztérfogatot is meghatározzuk,
• A sebességértékek gyakoriságértékeit és az össztérfogatot órai, napi, esetleg heti bontásban jelenítjük meg.

A vizsgálatokat az ismertető másik oldalán bemutatásra kerülő műszerrel végezhetjük. A legegyszerűbb vizsgálatok során este 20 órától másnap reggel 6 óráig mérjük 3 másodpercenként az áramlási sebesség értékeket, azaz összesen 12000 darab mérés adataiból határozzuk meg a sebesség gyakorisági értékeket. Az ilyen módon mért sebességértékeket célszerűen egy logaritmikus léptékű, úgynevezett gyakoriság táblában (hisztogram) adjuk meg. A gyakoriság tábla legkisebb sebességértékét tekintjük a minimum sebességnek, és ezt hasonlítjuk össze a már említetett veszteségi sebességikorlátnak nevezett értékkel.
Továbbiakban mód van akár egy hét időtartamra is kihelyezni a műszert. Az egy hétre vonatkozó példakénti sebesség eloszlási adatok a 2.ábrán láthatók.

A fenti sebesség eloszlási adatokból, az össztérfogatnak a sebesség szerinti eloszlása is képezhető. Természetesen a mérés során
automatikusan képződik a mindenkori összegzett térfogat.

A veszteségvizsgálatnál valójában a minimum sebesség meghatározása a cél, azaz ha az ismételten mért minimális sebesség meghaladja a sebességkorlátot, akkor veszteségi szempontból nem megfelelőnek minősítjük a zónát.

A rendkívül kis sebességek érzékelésére is alkalmas műszer a veszteségméréseken túl, jól használható nagyméretű vízmérők helyszínen történő, indulási érzékenység vizsgálatára illetve a vízmérők által mutatott értékesített vízmennyiség és a tényleges vízmennyiség közötti eltérések problémáinak kiszűrésére.

A PEDINFO Kft. a fenti módszerrel 1999 óta rendszeresen végez vizsgálatokat a MIVÍZ Rt. hálózatain és sikerrel talált meg olyan szivárgásokat is, amelyek közvetlenül a szennyvíz vezetékrendszerbe jutottak, melyek eddig semmilyen más technikával nem voltak felderíthetők. A vizsgálatok során 80-200 mm átmérőtartományban lévő csővezetékeknél lettek a mérőpontok kialakítva, amelyekkel általában 1-8 km tartományba eső, átlagban 4,5 km hosszúságú zónák kerültek vizsgálatra. Az évenkénti gyakorisággal levizsgált vezeték hosszai 25 és 80 km közé estek. A módszer ajánlható minden olyan területen, amelyekre jellemző, hogy vizuálisan nem észlelhetők a szivárgások (pld. homokos talaj, nedves környezetek, beépítettség stb.) azaz a szivárgási értékek nem látványosan nagyok, de lényegesen meghaladják az optimális értéket, amelyek az idő múlásával igen nagy veszteségértéket jelenthetnek.

A zónák mérőhelyéül kijelölt helyeken, akár nyomás alatt is megfúrva a vezetékeket, elhelyezhetők a szenzort tartó béklyók. A kalibrált sebességmérő szenzor a csővezetékbe egy szabványos béklyón keresztül, bármikor nyomás alatt is beszerelhető. Az elektronikus egység egy számítógép segítségével felprogramozható, azaz beállítható, hogy milyen időponttól, milyen időpontig és milyen gyakorisággal mérje meg a mindenkori áramlási sebesség értékeket. A mérések során egy előre meghatározott sebesség eloszlási táblába helyezi el a készülék az éppen mért sebesség értékeket, melyeknek a gyakoriság eloszlását olvashatjuk ki számítógép segítségével a mérés befejeztével.

A veszteségvizsgálat eszközei: